Ugyan sajnos* már messze van a négy kilótól (lefele), de még változatlanul cuki.

Néha olyan, mint egy kis polip: mintha nem négy végtagja lenne, hanem legalább 8, amikkel folyamatosan csápol, vicces hangjai vannak, kakál feszt, bár a táplálkozási szokásai egyelőre aggasztóak. Már a színe is javul és lassan bátran viselhet rózsaszínt. Ráférne egy manikűr, de ezt egyelőre elvetettük.

A szülésről talán majd beszámolok, elöljáróban annyit, hogy aki szépnek és magasztosnak éli meg, az vagy hülye, vagy hazudik, vagy drog hatása alatt áll. Mindenesetre a legjobb része az volt, amikor végre vége volt. (És akkor még nem tudtam, hogy a gátseb és a megcsócsált _cici_mennyire tud fájni.) Viszont kétségbevonhatatlan tény, hogy ha teljesen el nem is felejtem, de hajlandó vagyok megfeledkezni az élményekről és cseppet se bánom, mert alapvetően tök édi ez a kis polip, ahogy sóhajtozva alszik, remegő szájszéllel és lila fejjel nyekereg kétségbeesve a megoldhatatlan problémái** miatt.

* Sose gondoltam volna, hogy grammokon fogok aggódni valaha is. 

** Én nem tudom megoldani őket, mert még nem beszélünk egy nyelvet, és ugyan az ultimate problémamegoldási módszerem az etetés, de a dolgok egy részére ez hatástalan. 

Hát mit mondjak? 

Majdnem négy kilós és cuki.

Így a végére kezdek megőrülni én is*, most pótolom az elmúlt 8 hónap lemaradását és olvasgatok a terhességről. És magabiztosan röhögök a barom kérdéseken, amiket a terhes nők feltesznek egy babapszichológusnak** (érted: nem orvosnak, nőgyógyásznak, szülésznőnek, hanem babapszichológusnak), amelyek egy része persze bennem is felmerült, de általában guglizás nélkül is beláttam, hogy baromság. 

Igazából nem is a kérdésekkel van bajom (nem lehet mindenki iskolázott, közepesen jó fogalmazó, bár az is megdöbbentő, hogy úgy kikerültek emberek a közoktatásból, hogy nem hallottak központozásról és a ly-j-s szavak írásmódjáról és alapvető biológiai ismeretek birtokában sincsenek), hanem az gáz, hogy a kérdéseiket nem a szakorvosnak teszik fel, hanem egy kétségkívül szimpatikus mosolyú, ámde ismeretlen laikusnak. Vagyis felteszik a szakorvosnak is, de az ő válasza valamiért nem mérvadó és felülbíráltatják egy pszichológussal. Aki(k - gondolom van egy csapata) egyébként meglepő türelemmel és higgadtsággal válaszolgat(nak) és szerintem még egy orvosi utasítást se vontak kétségbe. De akkor is.

* Mit mondjak, sok a szabadidőm, az egyedüli programom az orvoshoz járás, de a védőnő például már levette rólam a kezét.

** Nagyon népszerű kismamás-babás honlapot csinál.

Azért valahol megnyugtató, hogy a terheshormonok engem is megváltoztatnak kicsit: egészen komolyan elgondolkodtam azon, hogy meg kéne venni a homeopata golyókat, amiket a szülésznő javasolt (persze a doki háta mögött, titokban). Az egyetlen érvem: ártani nem árt.

Kinyílott a pitypang méhszáj. Megírom.

Hm, ahogy telnek a dunsztosok, úgy egyre jobban aggaszt, hogy holnap reggel 2 liter pisiben kell majd pancsolnom, hogy összekeverjem és kinyerjek belőle 2 dl-t.

Akárhogyis odázom, nemsokára indul a móka: 24 órás vizeletgyűjtés.

Ez pont olyan jó mulatság lesz, mint amilyennek hangzik, és egészen pontosan azt jelenti, amit. Még jó, hogy én rendes orvoshoz járok, aki elmondta előre a teendőket, úgyhogy nem járok úgy, mint egy bácsi a múltkor, aki a laborban félszegen csomagolta ki csíkos szatyrából a 2 literes flakonját. Mondjuk én akkor reggel rosszul zártam le a pisis üvegemet, szóval az én pofám is égett, amikor a szétázott papírtörlőtől - engem így tanítottak: mindent papírba és legalább 2 zacskóba csomagolunk, ami tulajdonképpen nem is rossz ötlet - cafatos üvegemet matricázás céljából a laboros csaj orra alá toltam, de a szeme se rebbent egyébként.

Persze a férjemre minden körülmények között számíthatok, úgyhogy a hétvégi bevásárlás azzal telt, hogy váratlanul elémpattanva mindenféle edényeket javasolt megvásárlásra vizeletgyűjtés céljából.

Csak remélni merem, hogy mire elkészül az eredmény, addigra okafogyottá válik, a cél érdekében mostantól mindent meg is teszek*, a szabad óráimat (mármint amelyekben nem alszom, nem félálomban, párnára nyálazva** meredek egy sorozatra és nem pánikolok) nagyjából azzal töltöm, hogy a méhszájamat nyitogatom - mentálisan és teával megtámogatva.

* Jó, valószínűleg a homeopata bogyók megvásárlásáig és használatáig nem süllyedek.
** Durva terhestünet, sose szoktam nyálazni félálomban.

A szülőszobai látogatás óta minden nap gondolkodom rajta egy kicsit, hogy hogyan úszhatnám meg szülés/császármetszés nélkül ezt a dolgot, de úgy tűnik, hogy sehogy.

Tegnap is érdemes volt felkelni: egy néni hirtelen megállt az utcán és különösebb bevezető nélkül terhesviccekkel kezdett mesélni. Két vicc között óvatosan megkérdezte, hogy ugye nem decemberre várom. A hasam egyébként akkora, mintha ikrek lennének.

... szüléspara is megvolt tegnap. Hurrá.