A gyermek eljutott arra az egyedfejlődési szintre, hogy - velem csodás szinkronban - már szemmel láthatóakat rúg/üt a hasfalamba, ha idegesen kiabálok az apjával. Egy ideje elvileg már hall minket, ami enyhe rettegéssel tölt el, mert nem akarom, hogy majd amikor felnőttkorában…

Elvileg ez a legszebb része a terhességnek, az ember remekül van, aktív, meg minden, no, én például többet sírok, mint valaha, de legalább hetente elég egyszer hajat mosnom. Nem szoktam különösebben utánaolvasni, hogy milyen kunsztokat tud már a gyerek, de néha azért rápillantok a netes…