Megoldatlan és feldolgozatlan problémáim egyike, hogy bár abban a korszakban élünk, ahol emberek repkednek az űrbe feszt, meg műméhet csinálnak, meg minden hétre jut valami tudományos szenzáció, de a kurva tápszer nem oldódik normálisan a vízben. 

Arra már rájöttem, hogy akkor sem érdemes megtörölni a gyerek taknyos orrát, ha épp vidáman nevetgél, mert a törléstől kétségbeesetten üvölteni kezd és a sírástól újabb adag takony folyik ki, szóval ugyanott vagyok, csak még a gyerek is bömböl. Helyette hagyom, hogy rajtam fetrengjen és előbb-utóbb…

Kicsit zavaró, hogy a gyereket már az ajtónyílásba szorosan betolt székek sem akadályozzák meg a kijutásban, de ezt elhomályosítja a némileg talán indokolatlan anyai büszkeségem, hogy már milyen ügyesen átbújik a keresztlécek fölött. 

Csak remélni tudom, hogy az alattunk lakó - a kiírás szerint meglehetősen népes - család minden tagja dolgozik olyankor, amikor a gyerek végigkergeti a másfél kilós (angolul is éneklő!) formabedobós sütiscsuprot, valamint a hozzá tartozó formákat a parketten. Kétszer. Majd ezután alaposan…

Kínos, de feltehetően a gyerek első szava nem a klasszikus apa-anya-nem hármasból lesz az egyik, hanem a farm témakörből villant majd egyet. Ennek* köszönhetően feltehetően gazdag szókincse lesz és már ovis korában magabiztosan eldiskurál bárkivel a mezőgazdaságról. Ráadásul angolul, és bár én…