Amúgy - bár tudatosan igyekeztem nem túl sokat képzelegni - a rózsaszín álmaimban inkább az a kép élt, hogy a szabadságom első napján arcomon madonnás mosollyal, az édesen mocorgó gyermekemet a pocakomon keresztül simogatva fogom kiélni a fészekrakó ösztöneimet, boldogan teszek-veszek, válogatom, vasalgatom az édibédi babaruhákat, pingvinmozgással sétálgatok a napsütéses utcákon és bezsebelem a csinos kismamának szóló elismerő mosolyokat, kirakatokat nézegetek, pillantásom ellágyul, ha kismama kerül a látóterembe.

Igazából persze sose gondoltam igazán komolyan, hogy a világ kifordul a négy sarkából és klasszikus várandós nő leszek, de azért én is túlzásnak ítélem, hogy jelenleg vasvillatekintettel, dühödten szuszogok az ágy tetején, legszívesebben meginnék két pálinkát és rágyújtanék egy cigire (függetlenül attól, hogy soha nem dohányoztam). És még a háziorvosomhoz is el kell látogatnom.