Van legalább 30 megkezdett bejegyzésem, amiből legalább 5 úgy kezdődik, hogy van x elkezdett bejegyzésem. Na, akkor egy újabb.

Valahogy mostanában nincs kedvem semmihez, csak a panaszkodáshoz, amitől még szarabbul vagyok, mert valójában nincs semmi okom panaszra. A gyerekkel jelenleg egy álom, legalábbis az első 10 hónaphoz viszonyítva: annyit alszom, amennyit tudok (ez nem annyi, amennyit akarok és amennyire szükségem lenne, de haladás) és jó sok mindenre lenne időm, ha nem lennék ennyire tompa. 

És most csak azért nyomok rá a mentésre, hogy ne legyen újabb elkezdett bejegyzésem.