Szégyellni fogom...
..., amikor a gyerekünk felnőttkorában a pszichoanalitikusánál, a regresszív hipnózisban arról beszél, hogy a cumiját* egy piros-fehér párnával támasztottuk ki...
* Van az a sírásmennyiség, amikor minden elvet félredobunk.
..., amikor a gyerekünk felnőttkorában a pszichoanalitikusánál, a regresszív hipnózisban arról beszél, hogy a cumiját* egy piros-fehér párnával támasztottuk ki...
* Van az a sírásmennyiség, amikor minden elvet félredobunk.
De azért akkor is durva, hogy a gyerek jelenleg a Kasza Tibor életmű néhány darabjával* vigasztalható a legjobban.
Gryllus Vilmos elmehet a fenébe.
* Úgy érzem, hogy ez magyarázatra szorul, de legalábbis én nagyon szeretném megmagyarázni. Szóval úgy történt, hogy véletlen volt, a gyerek nyekegett, én meg nem tudtam elég gyorsan elkapcsolni a tévét és a gyerek megbűvölten hallgatta.
Tegnap a Lány megkapta az első kemény leckét az élettől: szótlanul tűrte, hogy levetkőztessem, megmázsálják, végtagjait kinyújtogatva lemérjék a hosszát, majd gyanútlanul és boldogan nevetgélt a fölé hajoló 3 tagú egészségügyi személyzetnek, akik aztán lefogták és mindkét combjába orvul chipet raktak tűt döftek.
Utána már nem vigyorgott.
Ne csodálkozzunk, az elmúlt 10 percet azzal töltöttem, hogy pürrögtem a számmal, hogy egyetlen magzatom rém cuki* arcocskájára mosolyt csaljak.
Mit ne mondjak, mindketten kiválóan szórakoztunk.
Aztán egyikőnk elunta, és nem én voltam az.
* Igen, elfogult vagyok.