Tegnap megvolt az első játszótéri konfliktus, mondjuk pont nem a játszótéren voltunk, hanem egy fagyizóban, de szerepelt benne síró fiú, harcos anyuka és mi. A konfliktust kirobbantó ok az volt, hogy a 10 év körüli fiú nem túl okosan lecövekelt az ajtóban merő udvariasságból, hogy beengedje a babakocsival G.-t (félig egyébként már betolta az ajtónyílásba a kocsit), aki egyáltalán nem durván felhívta rá a figyelmét, hogy sokkal könnyebb lenne, ha kiállna az ajtóból.

Gyerek ajtóból ki, mi be, aztán 10 másodperc múlva harcias anyuka megkopogtatta G. vállát és tegezve közölte, hogy az ő fia udvarias volt, G. meg bunkó és szegény gyerek kint zokog most. 

Ez egy elég szerencsétlen helyzet, részben mert a gyerek is balfasz volt (az udvariassági kísérletet senki se vonja kétségbe), G. meg általában valóban nem kifejezetten mézesmázos (de jelen esetben egyáltalán nem volt sem mogorva, sem bunkó), anyuka viszont nem látta a helyzetet. Meggyőződésem, hogy ennél sokkal nagyobb atrocitások érik a gyereket mindennap az iskolában és a játszótéren, és persze lehet, hogy speciális igényű gyerekről van szó, aki fokozottan érzékeny, de mindenképpen túlzás, hogy aztán anyuka egy általa nem teljesen ismert szituációban tegezve rárontson* valakire. 

Persze normális, hogy egy anya (apa) bármilyen körülmények között (vakon) a gyerekét támogatja és igyekszik megvédeni mindentől, de nem gondolom, hogy a jelenlegi helyzetben a gyerek ebből hosszútávon profitál. Mert ugyan anyuka megvédi és kezeli helyette a konfliktusos helyzeteket, és az is rendben van, hogy egy tízéves gyerek helyzetmegítélése még nem tökéletes (bár ahhoz nem kell sok ész megállapítani, ha ő megáll az ajtóban, akkor nem fog beférni a kocsi), de most egy átlagos helyzetből** csináltak egy konfliktust, amiből ráadásul feltehetően nem a jó konklúziót vonták le.  

Előre félek a játszóterezős időszaktól, mert azt tudom, hogy én (mi) milyen értékek mentén neveljük*** a gyereket, de közben azt is látom, mások egyáltalán nem erre tanítják a sajátjukat és például elnéző mosollyal nézik, hogy a gyerekük nagyon cukin visítva keresztülrongyol a játszótéren, átgázolva más gyerekeken és szülőkön és türelmetlenül löki le a hintáról a másik gyereket. 

Persze azt is tudom, hogy G. ezt olvasva majd csóválja a fejét, miért csinálok ebből ekkora ügyet, de pont azért, hogy ebből én is tanuljak. 

* Ugyan nem kiabált, de meglehetős indulattal beszélt.
** Biztosan elő fog fordulni máskor is hasonló helyzet, amikor megkérik, hogy lépjen odébb.
*** Például ilyenekre gondolok, hogy legyen udvarias, figyeljen oda másokra, legyen türelmes (és ebben várhatóan baromi sok melónk lesz, mert jelenleg 10 hónaposan ha szeretne valamit, akkor azt azonnal. Most. Rögtön.)