A gyerek sajátos technikával bár, de be tudja kúszni a rendelkezésére álló teret és zsigeri vonzalmat érez a zsinórok, papucsok, használt zsebkendők iránt (ezek úgy villognak az agyában, mint Dagobert bácsi szemében a dollárjel), ami azt hiszem, hogy némi lakberendezésre és új szokások felvételére kényszerít majd. És csak azért fog négykézlábra állni, hogy felérje és leszaggathassa a Duderö lámpa buráját, amiből tegnap már eltávolított 10 centit.

Cserébe viszont este 8-tól 10-ig megy a hiszti és hajnali 2-3 körül egy újabb egy órás felvonás, és bár eléggé megedződtem, azért néha kiborulok és nagyon csúnyákat gondolok. Amitől persze tökre elszégyellem magam, mert legalább 5 emberről tudok a közvetlen környezetemben, akik bármit megadnának a problémáimért. És tudom, hogy valójában nincs okom panaszra, mert egészséges, szépen fejlődik, nem kell aggódni a súlyán, de már akkora alváshiányom van, hogy néha nem tudom higgadtan kezelni a helyzetet. (Mindez megfejelve egy kis pms-sel, hát mit mondjak, igazán nem tudom, hogy milyen evolúciós célokat szolgál.)