A hozzátáplálás* sikerességéről csak annyit, hogy az egyébként boldogan tátogató gyermekünk szorosan bezárja ajkait, amint meglátja a kanalat, amivel kezdetben almát, mostanában pedig sárgarépát próbálunk a szájába gyömöszölni. Ha esetleg mégis sikerül néhány molekulányi étket bejuttatni, akkor azt viharos gyorsasággal, színpadias öklendezések és fintorgások kíséretében köpi, hányja ki. 

A reszeléssel, mosogatással, pempőzéssel, törölgetéssel eltöltött idő mennyiségéről nem szívesen beszélek.

* Muszáj volt elkezdeni, mert egy pillanatra megfagyott a levegő a rendelőben, amikor bevallottam, hogy még nem kapott semmit anyatejen kívül.