Az idő múlását én már nem is az órával mérem, hanem a melltájékomon háromóránként feltűnő nedves foltokkal*.
Most már tudom, hogy honnan jött a kismamák azon rémes szokása, hogy többes szám első személyben beszélnek babás tevékenységekről: néhány dolgot valóban közösen csinálunk: mi például együtt szenvedünk a - mit finomkodjak? - fingtól; ő fizikailag, én meg lélekben, és teljesen együtt csináljuk, mert még az én arcom is eltorzul, amikor ő tekereg és együtt könnyebbülünk meg a robbanás után.
* Tudom, melltartóbetét, de a reggeli öltözködésnél sose lehet tudni, hogy lesz-e rá szükség. Ha például egész nap (értsd: egész nap) töltőn akar lenni, akkor felesleges.
