Nyígok. Mert nincs egy ruhám se*. Mert nem szabadna ennem. Mert éhes vagyok. Mert be tudom csukni a hasammal a fiókokat. Mert valamim mindig zsibbad. Mert annyira fel vagyok puffadva, hogy a macis papucsom jelenti az egyetlen kényelmes lehetőséget. Mert rém körülményes az éjszakai forgolódás.

És mert szombaton, miután szánakozó mosollyal elvonultam a sátor-méretű melltartók előtt és begurultam a próbafülkébe a szokásos D-kosarakkal, hogy aztán megalázva kikússzak, megvettem életem első E-kosaras melltartóját.

* Lassan olyan se, ami erős kompromisszumokkal megfelelő lenne.