Jelenleg egy kb 7-8 centis lény úszkál bennem, amiből én gyakorlatilag semmit sem érzékelek, és igazából a hányingeren kívül nincs más kézzelfogható jele ennek*. És ettől sokkal inkább egy gazdatestnek érzem magam, semmint anyának, és valahogy nem hiszem el, hogy bármikor is anyaként fogok magamra reflektálni, pedig gondolom rám is az a sors vár, mint mindenkire, hogy méterben osztok majd meg viccesnek szánt könnyfakasztó bölcsességeket az anyaságról, önigazolásként és kifogásként használom a gyereket, meddő vitákban végső érvként odavágom, hogy "majdhateisfelneveltélegygyereket...!", válogatás nélkül lájkolok babaképeket és hamarosan elkezdek többesszámban beszélni magamról.

Igazság szerint inkább azt remélem, hogy ezt a részét megúszom és megmaradok normális, józan embernek, csak lesz egy gyerekem.

* Jó, meg még a menstruációnélküliség, hát azt hiszem, hogy azt simán meg tudnám szokni.