Azért persze talán túl korai még, és babonából nem kellene sem blogot írni, sem elmondani, de a titoktartás nehéz. (Tiszta szerencse, hogy a férfiaknak ezzel kapcsolatban nincsenek skrupulusaik, a leendő apa a pozitív tesztről való tájékoztatásom utáni másfeledik percben már továbbadta az infót.)

Az ember lánya tele van kérdéssel, kétellyel, meg optimális esetben egy szépen szaporodó sejtcsomóval, amivel az első három hónapban bármi történhet. Bármi. Én persze azt szeretném, ha szépen szaporodna és egészséges lenne, de ez nem feltétlenül az én hatásköröm. Amit lehet, megteszek, például elugrasztom az édesapát terhesvitaminért* egy olyan patikába, ahol gyűlöletes az eladó és aszkorbinsavat se adnak.

Azért durva kibaszás a sorstól, hogy az első három hónap határozottan fontos egy rakás dolog miatt, az az első három hónap, amiből kb. 5 hétig azt se tudod, hogy terhes vagy. (Csak mondom, hogy az első 28 napban történik a velőcsőzáródás, addig volt rettentően fontos folsav!) Persze lehet tudatosan élni, meg készülni a gyerekvállalásra, meg felhagyni a rossz szokásokkal, meg tornázni járni, lefogyni, kitalálni mindent, részletesen, de azért szerintem nem túl szerencsés hónapokon keresztül úgy élni, mintha máris terhes lennél. Mondom ezt úgy, hogy a csokizabáláson kívül nincsenek komolyabb egészségkárosító szokásaim, nem dohányzom és az alkoholfogyasztást is úrinős keretek köré tudom szorítani, bár igaz, hogy a fogamzás vélelmezhető időpontja után részt vettem a húgom második esküvőjén (egy hónapon belül, hát tud élni) és ott nagyjából 6 pálinkával indítottam az estet, amiatt azért van némi lelkifurdalásom.

* Lesz poszt a gyógyszergyárak érzelmi zsarolásáról.