A lányok is képesek ügyesen elpisilni a szoba közepéig megfelelő körülmények között.  Tiszta szerencse, hogy nincs szőnyegünk, nem hosszúnadrágban voltam, a babahordó éppen hatótávolságon kívül esett és hogy ívben fosni (még?) nem tud.

Vajon mennyire ízléses humor egy sátor-méretű szoptatós melltartó bevarrt cédulájára azt írni szlogennek, hogy "for your growing needs"? G. szerint nagyon, ő jól szórakozott, én mérsékelt mosollyal arcomon öltöttem magamra az egyébként némi konstrukciós hibával rendelkező darabot.

Még hogy a csecsemők egész nap alszanak... Mindenesetre úgy tűnik, hogy felesleges volt megvenni a légzésfigyelőt, amikor a nap 22 órájában a másik szobából is kiválóan hallhatjuk, hogy igencsak hangosan veszi a levegőt*.  * Értsd: cuppog, sír, nyekereg, zombiszerűen hörög, tüsszög, fingik, sír,…

Az idő múlását én már nem is az órával mérem, hanem a melltájékomon háromóránként feltűnő nedves foltokkal*.  Most már tudom, hogy honnan jött a kismamák azon rémes szokása, hogy többes szám első személyben beszélnek babás tevékenységekről: néhány dolgot valóban közösen csinálunk: mi például együtt…

Az evolúció igazán gondolkodhatna még egy kicsit ezen a szülés-dolgon: ha még a szüléssel járó kellemetlenségeket nem számoljuk, még így is túl sok a járulékos veszteség a listán, ami miatt szerintem nagyjából lehetetlen, hogy egy több ponton seggfájós*, mellfájós, kialvatlan nő kellő türelemmel és…

Átrágtam magam kétezer kérdezz-feleleken a korábban már említett, népszerű kismamás honlapon, mert választ keresek arra, hogy egyetlen magzatomat mégis hogyan lehetne elaltatni, lehetőleg a kiságyában, ugyanis az órákon keresztül zajló altatási kísérleteink* vége előbb-utóbb** mindig ördögűzős…