Eddig még soha, de soha nem aludt el magától a Lány délelőtt, kivéve most, amikor két szupercella között bevonszoltam volna magunkat a munkahelyemre ügyintézés okán, és persze eközben udvariasan válaszolgattam volna a "És jó gyerek-e?" ("Aham, még mindig hazajött éjfélre.") jellegű kérdésekre és hallgattam volna mások szüléstörténeteit.

Szóval itt ülök, kifrizurázva (mondjuk ez azért túlzás, de a beleszáradt hányásokat kifésültem, mielőtt újra felkötöttem lófarokba), kisminkelve (amit jó eséllyel leizzadok, amíg eljutunk a liftig), félig felöltözve és azt várom, hogy felébredjen. (Hogy felöltöztessem és kifésüljem a hányásdarabokat a hajából.)