A múltkor véghezvittük a világ legrövidebb sétáját, ami a készülődés és a séta időtartamának arányát tekintve még annál is rosszabb volt, mint amikor tavalyelőtt télen egyszer csak elmentem futni (időjárásálló outfit kitalálása min. 30 perc, a futással töltött idő bruttó 15 perc, nettó 7). 

Ahhoz képest őrületeset fejlődtünk és a velőtrázó ordítás ellenére tegnap csakazértis belenyomtuk a babakocsiba, ahol az első 30 sima méter után rázós terepre érve azonnal elaludt  és csak akkor ébredt fel, amikor ismét civilizáltan aszfaltozott részre értünk. Szerencsére a város, ahol élünk jól el van látva mérsékelten aszfaltozott részekkel, nem lesz gond a séta, azt már látom.