Jelenleg egészen olyan ritmusban zajlik az életem, mint egy csecsemőé: nagyjából az evés(folyton)-alvás(folyton)-pisi(folyton)-kaki(alig) határozza meg napjaimat.

A tegnapi ruhanézés után úgy tűnik, hogy az elkövetkezendő fél évben madzaggal fogom magamra kötözni a nadrágokat és veszek néhány favágóinget, hogy eltakarjam a madzagot. Most már megértem a macinaciban flangáló terhes nőket, lehet, hogy én is egy leszek közülük.

Azért a halogatós problémamegoldó módszeremnek is vannak előnyei, például tökre feleslegesen hajtottam volna fel a december közepén - meglehetősen optimistán - vásárolt nadrágom szárát, mert a héten világossá vált, hogy minimum fél évig nem fogom tudni begombolni. (Mondjuk ez már egy héttel a…