Metamorfózis

2017.okt.03.
Írta: Lady.Vengeance Szólj hozzá!

Kéretlen tanácsok terhes nőknek 1.

Szívesen osztogatnám a bölcs tanácsaimat terhes nőknek, de eszembe jut, hogy én mennyire szerettem mások bölcs tanácsait, ezért inkább ideírom őket.

Kezdjük is: szarjatok le minden kéretlen tanácsot (kivéve az enyémeket!), de azért ne csak a hasatokat kenjétek a stria elleni krémmel, hanem a derekatokat és a melleteket is! 

Rácponty

Hát mit mondjak, minden egyes játszóterezés egy kis lépés kifele a komfortzónámból, és nemcsak azért, mert néha a legnagyobb körültekintésem ellenére is beszélgetnem kell vadidegenekkel*, hanem mert lassan 3 évtizede egyáltalán nem kuporogtam homokozókban és igen béna vagyok homoksüti-készítésben. 

Az se valami jó, amikor a 3 éven aluliak rámtalálnak és feltétlenül csevegni akarnak velem**, mert igazság szerint a saját gyerekemet se nagyon értem, nem még idegen, beszélni alig tudó kölköket. Akiknek egy része egyébként rém cuki, a másik részének az orrából meg méteres, lassan folyó takonyszál csüng, úgyhogy olyankor angol királynőhöz méltó távolságtartással és eleganciával vonszolom el a gyereket hintázni és csak akkor ül ki az arcomra a jeges rémület, amikor hátat fordítok a taknyosnak. És hol van még a náthaszezon!

Az orrból csüngő taknyot (és az ezzel járó elkent beszédet) nehezen tudom tolerálni, és nem azért, mert rettegek a betegségektől, hanem mert annyira visszataszítónak találom a más orrváladékát.

* Valójában néha egészen jól érzem magam, amikor a sok vauvau és múúúzás után összetett mondatokat alkothatok olyanoknak, akik hasonlóan összetett mondatokkal reagálnak.  

** A többi anyuka nagyon okosan a homokozón kívül helyezkedik el, de az én gyerekem csak akkor boldog, ha teliapátolom homokkal a vödrét, amit aztán roppant örömmel borít a fejére.

Titkos féreg foga rág

Van legalább 30 megkezdett bejegyzésem, amiből legalább 5 úgy kezdődik, hogy van x elkezdett bejegyzésem. Na, akkor egy újabb.

Valahogy mostanában nincs kedvem semmihez, csak a panaszkodáshoz, amitől még szarabbul vagyok, mert valójában nincs semmi okom panaszra. A gyerekkel jelenleg egy álom, legalábbis az első 10 hónaphoz viszonyítva: annyit alszom, amennyit tudok (ez nem annyi, amennyit akarok és amennyire szükségem lenne, de haladás) és jó sok mindenre lenne időm, ha nem lennék ennyire tompa. 

És most csak azért nyomok rá a mentésre, hogy ne legyen újabb elkezdett bejegyzésem.

A gyerek ízlése elég fura, például a Simon's cat-en mindig röhög, meg többnyire kifejezetten rosszarcú, rablókülsejű embereket fürdet sugaras mosolyában és tesz meg mindent, hogy felhívja magára a figyelmet, ha a szimpatikus rabló úr éppen nem figyelne rá.

 

Kéne írni egy unortodox nevelési kézikönyvet ilyen fejezetekkel, hogy hogyan együnk csokoládét teljes titokban, hogyan közlekedjünk ninjamód, hogy a gyerek ne vegye észre a jelenlétünket, hogyan toljuk be rezzenéstelen arccal a kocsiban őrjöngő és tekergő gyerekünket a postára stb.

 

 

Hétvége tapasztalata: nem bírom már az alkoholt, és a vasárnapi volt az első és egyben az utolsó gyereknap, amin részt vettem, szóval szegény utódom egy antiszociális gyerek lesz, aki az óvodában fog először gyerekekkel találkozni*, a légvárat meg csak hallomásból fogja ismerni. Pedig csak jégkásáért és fagyiért álltunk végeláthatalan sorokba, mert megígértük a kölcsöngyereknek.

* Játszótérre is akkor járunk, amikor üres.

süti beállítások módosítása